A matematikában ismerjük a szabályt: ha megváltoztatjuk a tagok sorrendjét, az összeg ugyanaz marad. A divat ma ugyanezt az elvet követi. Nem számít, hogyan dönt a Kering a kreatív igazgatók átrendezéséről, a csoport profitja nem fog varázsütésre az egekbe szökni. Az igazi kihívások a gazdasági környezetben rejlenek, nem a tehetségekben – amelyekből a Keringnek bőven van, némelyikük valóban felbecsülhetetlen.
Ez a szezon fordulópontnak tűnik. A jelenlegi divathétre az utóbbi idők egyik legmegrázóbb eseményeként fognak emlékezni, ahol házról házra cserélték a kreatív vezetőket. A Gucci, Demna érkezésével, sem kivétel.
Személyesen ismertem Demnát. 2014-ben, amikor szabómodellként dolgoztam a Louis Vuittonnál, Demna már az egyik legtehetségesebb stylist volt, felsőruházattal és bőráruval foglalkozott. Addigra a Maison Margielánál csiszolta a tudását, sőt, még egy kifutón is végigsétáltam az irányítása alatt. Demna szokatlan volt: volt benne egyfajta sebezhetőség, egyfajta túlérzékenység. Nem volt különösebben társaságkedvelő, mégis mindig kedves maradt. Mindig mellette volt Martina, a gyengéd, segítőkész asszisztense és hűséges jobbkeze, aki később követte őt a Balenciagához.
A mai Demna persze nem tudom. Elérhetetlenné vált, miután a testvérével elindították a Vêtements-t, pont akkor, amikor én otthagytam a Vuittont szülési szabadságra. Akkoriban senki sem fogta fel, hogy a testvérek egy új korszak küszöbén állnak. Ma már mindannyian jól tudjuk, hogyan emelkedett fel Demna globális hírnévre, mennyit fektetett a Balenciaga fejlődésébe, és milyen befektetéseket eszközölt a Kering csoport (és nem csak az övék) folyamatos pénzügyi nehézségei is, amelyek végül elindították ezt a folyamatos „tervezői körhintát”. Pierpaolo Piccioli otthagyta a Valentinót a Balenciaga kedvéért, helyét Alessandro Michele vette át, Demna pedig bebiztosította pozícióját a Guccinál.
Egyrészt csodálatra méltó – a Kering törődik a sajátjaival, és én emberi szinten nagyra értékelem ezt a hűséget. Másrészt a csoport lépései egyfajta kétségbeesésről árulkodnak, annak ellenére, hogy maguk a tervezők rendkívüli tehetségek, határozottan egyéni stílussal.
Michele az antik és a vintage istene – szó szerint, a letűnt korok hangulatának felidézésére való képessége páratlan. Piccioli a színek és a minimalista szabásvonalak mestere. Színpalettái új trendeket szülnek, amelyeket megfigyelőként gyorsan észreveszünk, ahogy azok beszivárognak a mindennapi életbe. És akkor persze ott van Demna. Egyedi, trauma formálta, mégis képes a fájdalmat alkotássá alakítani, egyszerre tervezővé és bálvánnyá válva a mai fiatalok számára. Ruháin keresztül közvetíti ideológiáját az emberiség felé.
*A tervezői körhintának elkerülhetetlenül megvannak a maga drámái. A vita lényege a következő: Valentinót „Gucci-pártivá”, Guccit „Balenciaga-pártivá” tették, és most arra számítunk, hogy a Balenciagát is „Valentinóvá” teszik.*
Alig néhány nappal ezelőtt a híres Instagram-fiók, a Demnagram – a Demna félhivatalos hangja, amelyet egy grúz férfi, Saba Bakhia alapított – bejelentette, hogy a Gucci törölte az összes hírfolyamát. Kár. Miért kell így leértékelni mindent? De ezek a divat új szabályai: ami korábban volt, már nem számít. És pontosan itt rejlik a probléma. A tervezők éveket töltenek archívumokban való elmerüléssel, magukba szívva házaik és elődeik történetét, csak hogy aztán mindezt „teljes újraindításként” csomagolják be.
Milyen játék zajlik itt? Legyünk őszinték: amit Gucci előzetesében láttunk, az a házszabályok és Demna személyes víziójának keveréke volt. A Louvre-ra emlékeztető antik és vintage keretek, viktoriánus sziluettek és virágmintás anyagok – tüzes tisztelgés Alessandro előtt. A „nárcisz” megjelenés és a masnikkal díszített férfi úszónadrágok – Tom Fordra utalás. A „galériás” esztétika – Frida Giannini minimalizmusának visszhangja. És a többi? Demna Balenciagától örökölt öröksége.
Nincs itt semmi kritika. Az archiválási munkát zseniálisan végezték. De miért kell mindent törölni az Instagramról? Milyen értékeket közvetítenek a közösségi médiában? És mikor ér végre véget ez a végtelen „reset” játék?
Jóvoltából: Gucci
Szöveg: Főszerkesztő, Julia Harfouch