2025. október 25-én a Fondation Cartier pour l'art contemporain megnyitja új létesítményét a párizsi 1. kerületben, a Place du Palais-Royal-on. A Louvre Múzeummal közvetlenül szemben található nevezetes helyet a világhírű építész, Jean Nouvel tervezte. A jelenlegi Montparnasse-i alapítványi épület várhatóan az év végére bezár, szerepe pedig átkerül az új létesítménybe. Az alapítványt 1984-ben alapította Alain Dominique Perrin, a Cartier akkori elnöke. Az alapítvány a kortárs művészetet az alkotás és a kiállítás kapcsolatát helyezte küldetésének középpontjába, és több tudományág művészeivel működött együtt. Az új létesítmény egy monumentális projektet képvisel, amely az alapítvány évtizedek óta tartó párbeszédét az alkotás és a kiállítás között a város szívébe hozza.
Az új épület egy 1855-ben épült történelmi építmény felújítása, amelyet korábban áruházként és szállodaként használtak, és amelyet ma egy 8,500 négyzetméteres kulturális térré alakítottak át, beleértve a körülbelül 6,500 négyzetméternyi kiállítóteret. Természetes fény árad be az üvegtetőkön és a nagy kiugró ablakokon, míg a Rue de Rivoli és a Rue Saint-Honoré utcákat összekötő árkád bepillantást enged a járókelőknek. Azzal, hogy elmossák a város és a múzeum közötti határokat, az építészet megtestesíti az alapítvány „nyitott kultúra” filozófiáját.
A kiállítótér egyik kulcsfontosságú jellemzője az öt mozgatható platform, amelyek rugalmasan alakíthatók. Minden egyes szint magassága és konfigurációja 11 fokozatban állítható, így a teljes helyszín alkalmazkodni tud a különféle programokhoz, beleértve a videó-, performansz-, zenei és tudományos bemutatókat. Ez a megközelítés túlmutat a hagyományos múzeumok statikus jellegén, egy élő, lélegző építészetet teremtve. Nouvel, aki az alapítvány 1994-ben elkészült Montparnasse épületét is tervezte, az új létesítményt korábbi munkáinak továbbfejlesztett változataként írja le, megjegyezve: „Az építészet az idő és a fény változásainak mérésére szolgáló eszköz. A Fondation Cartier pour l'art contemporain ezt a filozófiát testesíti meg a művészettel együtt.”
A megnyitó alkalmából az Exposition Générale című kiállítás mintegy 600 alkotást mutat be az alapítvány 40 éves történetéből. Több mint 100 olyan művész alkotásait mutatja be, akik az 1980-as évektől napjainkig együttműködtek az alapítvánnyal, köztük olyan japán személyiségeket, mint Junya Ishigami építész, Tadanori Yokoo képzőművész és Daido Moriyama fotós. Számos mű a művészekkel folytatott közvetlen párbeszédből születik, így a kiállítás nem retrospektívként, hanem az alapítvány „folyamatos alkotás” filozófiáját tükröző élő archívumként pozícionálja a kiállítást. A kiállítás a divat, a tánc és a zene területén is bemutat közös alkotásokat, egy olyan magával ragadó teret teremtve, ahol a művészet aktívan megtapasztalható. A mozgatható platformok lehetővé teszik az egyes művek magasságának, fényviszonyainak és távolságának beállítását, fokozva az építészet és a kiállítás közötti kölcsönhatást. Az oktatási és kutatási funkciók kibővültek a La Manufacture bevezetésével, amely egy oktatási létesítmény, amely kézműves alapú workshopokat és művészeti programokat kínál minden korosztály számára. A kiállítótereket olyan nyilvános terek egészítik ki, mint egy kávézó-bár, könyvesbolt és egy kis színház, így a létesítmény teljesen integrált kulturális központtá válik.
Az alapítvány tevékenységét modellként ismerik el arra vonatkozóan, hogyan teremthet egy luxusmárka társadalmi értéket a vállalati kultúrán túl. A Cartier globális márkaismertségére és pénzügyi erőforrásaira támaszkodva az alapítvány a művészi szabadságot és függetlenséget helyezi előtérbe, nem reklámplatformként, hanem a kulturális tevékenységek támogató rendszereként működve. Az új létesítmény, az üzleti élet és a kultúra összekapcsolásának évekig tartó folyamatának csúcspontja, a Cartier új válaszát kínálja a „Mit tegyenek a vállalatok a kultúráért?” kérdésre.
Jóvoltából: Cartier Alapítvány
Szöveg: Elie Inoue